A szén-monoxid-mérgezés lehetőségét akkor sem lehet teljesen kizárni, ha rendszeresen és lelkiismeretesen tartjuk karban tüzelő- és füstelvezető-berendezéseinket. A fűtési szezon előtt mindenképpen célszerű lakásunkba szén-monoxid-érzékelőt, érzékelőket telepíteni.

A szén-monoxid (kémiai képlete: CO) igen alattomos “gyilkos”, mivel egyetlen érzékszervünkkel sem érzékelhető: színtelen, szagtalan, a levegőnél valamivel kevésbé sűrű, ugyanakkor rendkívül mérgező gáz, ami már viszonylag kis koncentrációban is mérgezést okoz

Szén-monoxid és toxicitása

Ennek oka, hogy a szervezeten belüli oxigénszállításért felelős hemoglobinban található vasatomhoz már nagyon kis koncentrációban is könnyedén (az oxigénnél is sokkal könnyebben!) és irreverzibilisen (véglegesen) kötődik: megakadályozva ezzel az oxigénszállítást. (A tüdő és a sejtek közötti oxigénszállítás úgy működik, hogy a vérben levő hemoglobin a tüdőből felveszi az oxigént és a sejteknél leadja: vagyis az oxigén – és persze a szén-dioxid – reverzibilisen (ideiglenesen) kapcsolódik a hemoglobinhoz.) A szén-monoxid tehát gyakorlatilag fulladásos halált okoz.

Rendőrök, mentők, tűzoltók és a gázművek szakemberei egy mérgezés helyszínén

A szén-monoxid mérgezés jellemző tünetei: szédülés, émelygés, hányinger, gyengeség-érzés, amit később eszméletvesztés, esetleg halál követ. A tünetek jelentkezésének gyorsasága a szén-monoxid koncentrációjától függ (táblázat).

A szén-monoxid mérgezés jellemző tünetei a szén-monoxid-koncentráció függvényében (ppm – parts-per-million: milliomod rész, 1 ppm = 0,0001%)

A szén-monoxid sűrűsége csak valamivel (3…4%-al) kisebb, mint az ugyanolyan állapotú levegőé: légköri nyomáson és szobahőmérsékleten (25 °C) 1,145 g/l, míg a levegőé: 1,184 g/l. Ezért a szén-monoxid – a melegebb levegőhöz hasonlóan – zárt terekben a magasabb részeken gyűlik össze először.

Szén-monoxid lehetséges forrásai

A háztartásokban a szén-monoxid kizárólag tökéletlen égés során keletkezik, ennek azonban több oka lehet. Ezek nagy vonalakban a következők:

• -a nyitott égésterű tüzelő- (esetleg melegítő- vagy főző-/sütő-) berendezés nem megfelelő állapota;
• a nyitott égésterű tüzelőberendezés füstelvezetésének elégtelen volta;
• a nyitott égésterű tüzelőberendezés helyiségének elégtelen levegőellátása;
• a tüzelőberendezés nem körültekintő, nem előírás szerinti használata.

Két mérgezéses áldozat holttestét szállítják el a budapesti Vörösmarty utcában

Hazánkban a legtöbb tragédiát a kéményekbe kötött fűtő, illetve vizet melegítő gázkészülékek okozzák: a szén-monoxid-mérgezések egyértelműen ezek elterjedésével hozhatók összefüggésbe. Ezek elkerülésére feltétlenül szükséges a tüzelőberendezés és a kémények az előírásoknak megfelelő telepítése, kialakítása és a rendszeres – célszerűen a fűtési idény előtti – ellenőrzése, illetve karbantartása, mivel a kémény a tüzelőberendezés szerves része!

Emberi hanyagság, elővigyázatlanság

A füstelvezetést gátolhatja az eltömődött, vagy a tüzelőberendezéshez nem megfelelően “illesztett” (méretezett) kémény. A kémények eltömődését legtöbbször helyükről kiesett téglák, habarcsdarabok (falazott kémények esetén), esetleg valami egészen banális dolog (például madárfészek) okozza.

Falazott kémény esetén a téglák kiesését gyakran az okozza, hogy utólagos bélelés nélkül gáznemű (vagy folyékony) tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezést kötnek bele: ilyenkor a kémény falán lecsapódó égéstermék idővel kioldja a habarcsot a téglák közül, amelyek így kieshetnek a helyükről (egy nagyobb szélroham össze is döntheti a falazott kéményt). Az is tökéletlen égést okozhat, ha új tüzelőberendezés telepítése esetén azt a régi kéménybe, ám annak ellenőrzése, esetleges módosítása nélkül kötik be: ilyenkor előfordulhat, hogy nem lesz megfelelő az égéstermékek elvezetése.

Szintén számolni kell a szén-monoxid-mérgezés lehetőségével, ha elővigyázatlanul (például rossz időjárás esetén) zárt vagy rosszul szellőző, csekély légtérű helyiségben (például garázsban) grillezünk, esetleg huzamosabb ideig gázzal működő főző-, sütő- vagy egyéb berendezéseket használunk (például gáztűzhelyet fűtésre).

Nyílászárók cseréje

Jól működő és megfelelően karbantartott tüzelőberendezés és kémény esetén is bekövetkezhet szén-monoxid-mérgezés, ha a tulajdonos(ok) – rendszerint melegebb évszakban – energiatakarékossági okokból kicserélik a nyílászárókat (vagy csak utólag szigetelik őket). Ilyenkor a javuló légzárás miatt a nyitott égésterű tüzelőberendezések nem kapnak elegendő oxigént, ami szintén tökéletlen égést okoz. Ilyenkor légbevezető(k) felszerelése szükséges (ajtóra vagy falra). A tüzelőberendezés helyiségében különösen akkor fontos légbevezetést biztosítani, ha az kisméretű (kis légterű) és zárható (például fürdőszoba).

Végzetes szélviszonyok

Míg a fenti esetekben a szén-monoxid-mérgezés jórészt – gyakran sorozatos – emberi mulasztások vagy elővigyázatlanság miatt következik be, előfordulhat, hogy a tragédia nem emberi tényezőn múlik. Az épület nyílásai körül kialakuló nyomásviszonyok például nagymértékben módosíthatják az épületbe való levegő-bevezetés és az onnan történő égéstermék-elvezetés folyamatát – például viharos szél esetén. Ilyenkor sajnos a különben kifogástalan állapotban levő és az előírások szerint telepített tüzelőberendezés és égéstermék-elvezetés esetén is történhet szén-monoxid-mérgezés.

Szén-monoxid-érzékelők

Szén-monoxid-érzékelőből többfélét is vásárolhatunk: elmondható, hogy az utóbbi években “divatba jöttek” (sajnos az ismétlődő tragédiák igen jó reklámok). Közös bennük, hogy ha környezetükben a szén-monoxid koncentrációja egy bizonyos szintet elér, akkor éles hanggal jeleznek. Emellett “teszt” funkcióval is rendelkeznek.

Lényeges szempont, hogy az érzékelő jelezze esetleges meghibásodását, a tápláló zsebtelep lemerülését, valamint az élettartama végét: ezek fény- (LED) illetve hangjelzéssel történhetnek. A szén-monoxid-érzékelők élettartama különben erősen korlátozott: rendszerint néhány (2…6) év, vagyis fűtési idény (de ezt a leírásuknak pontosan tartalmazni kell)! (Korlátozott élettartamuk fizikai-kémiai okoknak, nem pedig marketing-megfontolásoknak köszönhető – mint azt a világ dolgaiban járatosabb olvasóink gyanítanák.)

Léteznek digitális szén-monoxid-érzékelők is: ezek az előzőeken kívül a pillanatnyi, illetve egy adott időszak legnagyobb (de még veszélytelen) szén-monoxid-koncentrációját is meg tudják jeleníteni kijelzőjükön. Olyan szén-monoxid-érzékelőket is gyártanak, amelyek füst, vagy más veszélyes gáz (például PB-, földgáz, szén-dioxid) érzékelése esetén is riasztanak. A szén-monoxid-érzékelőkkel kapcsolatos legfontosabb előírásokat az EN50291 szabvány tartalmazza. Ebben le vannak írva azok az időtartamok, amelyeken belül az érzékelőknek adott szén-monoxid-koncentráció esetén jelezniük kell, hogy a közvetlen életveszély még megfelelően nagy biztonsággal elkerülhető legyen (ld. a táblázat).

A szén-monoxid érzékelők jelzési intervalluma, különböző CO-koncentrációk esetén az EN50291 szabvány szerint

Ha eldöntöttük, hogy szén-monoxid-érzékelőt vásárolunk, fontos, hogy azt csak és kizárólag megbízható (utánkereshető) helyről és gyártótól vegyük, mivel hamisításuk könnyű. Ennél a terméknél a vásárló sajnos eléggé kiszolgáltatott: az érzékelő minőségét nem tudjuk ellenőrizni, és elég sok megfelelő súlyú műanyag-dobozra ráírható, hogy az szén-monoxid-érzékelő…

Tápellátásuk, telepítésük

A szén-monoxid-érzékelők tápellátást igényelnek: ez történhet a 230 V-os villamos hálózatról (rendszerint adapterrel) és/vagy közönséges zsebtelepről (szárazelemről), illetőleg szünetmentes tápegységről (utóbbi esetben célszerűen a betörés- vagy a tűzjelző központ tápjáról). Azt, hogy melyik fajta tápellátást alkalmazzuk, elsősorban az határozza meg, hogy a tüzelőberendezésünk működtetéséhez szükséges-e annak rácsatlakoztatása a villamos hálózatra, vagy sem.

Ha a tüzelőberendezésünk működtetéséhez szükséges a villamos hálózatról történő tápellátás (mint a közismert “cirkó” vagy “kombicirkó” berendezések esetén), akkor szén-monoxid-érzékelőnk is működhet arról: hiszen egy esetleges áramkimaradás bekövetkezése esetén a tüzelőberendezés sem működhet, így szén-monoxid sem keletkezhet. Ha azonban a tüzelőberendezésünk működéséhez nem szükséges a villamos hálózat (mint például kandalló vagy cserépkályha esetében), akkor zsebtelepről vagy szünetmentes tápegységről működő szén-monoxid-érzékelőt kell alkalmazni. Vannak ún. “örökelemes” érzékelők is: ezeknél a szárazelem lemerülésével az érzékelőt is le kell cserélni. A zsebtelepről működő érzékelők másik fő előnye, hogy könnyedén áthelyezhetők egyik helyről a másikra.

A szénmonoxid-érzékelők nem csak önmagukban, mint különálló eszközök alkalmazhatók: ha rendelkeznek megfelelő kimenetekkel, akkor az épület vagy a lakás biztonsági rendszerébe is integrálhatók – természetesen szakember által. Ha az érzékelő rendelkezik relékimenettel, akkor az esetleges riasztás egy távolabbi helyre is befuthat, megszólaltathatja a betörés- vagy a tűzjelző rendszer hangjelzőit is, továbbá ventilátor(oka)t is működésbe hozhat az életveszély csökkentése érdekében. Végezetül pedig ha az érzékelők rendelkeznek ún. párhuzamosító kimenettel, akkor egy érzékelő riasztása esetén az összes összekötött érzékelő riasztani fog.

Elhelyezésük

Általánosságban szólva szén-monoxid-érzékelőt ajánlott felszerelni minden olyan helyiségben, ahol nyitott égésterű tüzelőberendezés működik, a tüzelőberendezéstől mintegy 1,5…3 m távolságra. Mivel a szén-monoxid sűrűsége kevéssel kisebb, mint a levegőé, ezért a meleg(ebb) levegőhöz hasonlóan először közvetlenül a mennyezet alatt fog összegyűlni: ezért az érzékelőket a mennyezet közelébe (az ablakok és ajtók felső éle fölé), vagy magára a mennyezetre (a nyílászáróktól, sarkoktól, falaktól kissé távolabb) célszerű felszerelni. Ha csak egy darab érzékelőt akarunk vagy tudunk felszerelni, valamint a tüzelőberendezés nem a hálószobában van, akkor az érzékelőt a hálószobába, vagy annak bejárata közelébe telepítsük. Azokban a helyiségekben, amelyek viszonylag távolabbra esnek a tüzelőberendezéstől, az érzékelőket fejmagasságban helyezzük el (~150 cm, hálószobában: ~60 cm).

A szén-monoxid-érzékelők karbantartást rendszerint nem igényelnek (ha az elemcserét nem vesszük annak). Csupán arra kell figyelni, hogy oda szereljük őket, ahol nem károsodhatnak vagy rongálódhatnak meg; ahol szabadon “jár” a levegő (tehát ne függöny, szekrény mögé), viszont nincs huzat (mint például az ajtók mellett) és nagy nedvességtartalom sem. Ne tegyük ki nagyon nagy (>40 °C) és kis hőmérsékleteknek (<-10 °C)

Teendők szén-monoxid-mérgezés gyanúja esetén

Az alábbi esetekben célszerű szén-monoxid-mérgezésre gyanakodni (általában telente, otthon, esténként – vagyis amikor rendszerint be van kapcsolva a fűtés):
-a közös légtérben levők mindannyian többé-kevésbé rosszul érzik magukat
-tüneteik a szabad levegőn elmúlnak.

Forrás: http://www.szenmonoxid.hu

Ha a szén-monoxid detektor riaszt, szóljunk a lakásban, házban tartózkodóknak és azonnal menjünk szabad levegőre. Közben pedig – ha nem kell életet menteni, és módunk van rá – kapcsoljuk ki a gyanús tüzelőberendezést (vagy annak tüzelőanyag- esetleg áramellátását), és nyissunk ki minél több nyílászárót, hogy átszellőzzön a lakás. A mérgezés súlyosságától függően hívjuk a mentőket is! A közvetlen vészhelyzet elmúltával (miután az érzékelő már nem jelez) feltétlenül nézessük át a tüzelőberendezést és annak kéményét!